Nah,

jelentkezem a pincéböl. 

Itt sztrájk van. Nem is kicsi. Nem tudom mi ez az elégedetlenség Harkán. Vmi nyugdíjkorhatár 62 év lesz. De az eddig 65 volt, nem? Szóval most ordítozás, sikítozás, robbantgatás, s minden csupa könnygáz. Jutka is kapott belöle kicsit délelött. Na sebaj.

Ennyi kamu után mégtöbbet kamuzok majd vmi Lyonról, ZsP-röl (egyébként ez sztem PZs, amely a papírzsebkendötöl való gyerekkori félelmeimre utalhat), lakásokról, munkáról.

Szóval szeptember 26-a, vasárnap. ZsP elment vhova, s egész nap egyedül voltunk a lakásban. Kerestünk neten lakihirdetéseket, kajáltunk, piáltunk. Igazából nem emlékszem nagyon. Este Zsp megjött, nem is köszönt, csak hümmögött (furcsa, gondoltam, eddig mindig köszönt).

Szeptember 27-én bezzúztunk a városba egy olyan vonattal, appám, amilyen csak Big Daddy Laca Facának van.  Lotty, bazmeg, így jön ki a trágyából (egyenes tenyér, 45 fokos szögben az alkar felfelé mutat).  8 euro a jegy, de nem fizetünk, mert vagányak vagyunk. Ha azt akarják, h utazzunk jeggyel, akkor adjanak egyet. ´szom. Fú de bedurvultam most...azért ez úgy kemény volt, nem?

Na a városban nagylelkesen megtaláljuk a ParuVendu újságot (foggalmam sincs, h honnan kamuzok ilyen idióta neveket), s a mellékelt matricát amelyre a bátyám majd ad valamilyen választ. Most komolyan...miért nem lehetett elárulni, h már mindenki végigke*félte ezt a ku*rva várost?! Kész.

Tehát az újság...amiben csakúgy hemzseg a lakáshirdetés, felhívunk párat, s már aznapra van is randevúnk.

Az ingatlan a város másik felében van, ami fél óra busszal, de a város egyik és másik közötti pontjától, ami az egyik felétöl fél órára van. Egy kedves, fiatal, pókharapó lány nyitott ajtót. Torog csak talán élte volna túl. Tehát Ö megmondta, h ez az ingatlan túl drága (soproni bélszín szindróma), és messze is van, úgyhogy érdeklödjünk a KVFUHHFFH-nál. Hogy minél? Hát a KVFUHHFH-nál. Még mindig érdekesen néztünk rá Jutkával, s az egyik szememmel. Levágta, h nem tudunk franciául, úgyhogy angolul is elmondta, h az ingatlan nekünk túl drága, stb., s hogy érdeklödjünk a KVFUHFFH-nál...ok, itt a toll bazmeg, és írd le. (megj.: Jutka lement megnézni a sztrájkot. Ahogy ismerem pár perc múlva rengeteg halott, rohadt sok sebesült, és minden tüntetö könyörögni fog a nyugdíj eltörléséért.) Tehát a lány leírta a szót: CROUS. Ez egy hely ahol segítenek ilyen szerencsétleneknek, de ez most mellékes. Eztán még elugrottunk egy randira, egy arab muksival, aki egy kamufelújított lakást akart ránksózni, de nem sikerült, mert se kezesünk se munkaszerzödésünk (amihez kell lakás). Reméltük, h ez csak vmi zavar az eröben, s a többieknél ilyen nem kell. De az erö olyan zavartalan volt, mint még soha...(megj.: Jutka visszajött, sztrájknak vége, most vacsiztunk...csinált nekem is szenyót. Tudta, h szeretem a FRISS bagett csücskét, így a 2 naposét is nekem adta. Míg az összes fogam majdnem pozdorjává tört, s beállt egy enyhe szájzár, addig Ö sírva nevetett. Elötte pedig eme csodás dalt énekelte Dévényi Tibi: Lemezlovas szerzeményének refrénjére: èn az ebédmaci, te a vacsimanó. A tea viszont finom lett.) Este hazaérvén ZsP köszönt, halkan, de nem nézett ránk.

Szeptember 28-29. Kicsit rossz napok voltak.  Pár lakást megnéztünk, ami még nem volt kiadva. Itt vmi durván megy. Mire felteszik a hirdetést, már kiadják a lakást. Ahol jártunk aztat mondták: ha nincs kezes, avagy munkaszerzödés, akkor nincs lakás. Ezzel el is ment mindkét napunk. De sebaj. Majd vmi csak lesz. 29-én még meglátogattuk, a Les Docks 40 nevü helyet, mert nyáron egy francia faszi azt mondta, h oda járnak kelet európaiak, köztük magyarok is. Gondoltuk ez vmi füstös kis kocsma lesz. Hát nem. Képek mellékelve. Gondoltam menözök, igyunk gin tonicot. max 5 euro, annyit meg megérdemlünk. Max 10 euro lett. 4cl tonic, 2 dl gin. Egyikhez sem használt méröt. Be is basztunk rendesen. 1töl.

Szeptember 30. Irány a CROUS. Ami más helyen volt, mint ahol mi vártunk 1 órát, de sebaj. Itt egy bolíviai fiú (aka. Boris) adott nekünk sok papírt, s mondta, h menjünk vele a bankba a munkaideje után, mert szükség lesz onnan is papírra. Megvártuk, oda is értünk a bankhoz kicsit féltem, h átnyújtja a símaszkokat, de igazából csak bejelentett minket az Ö lakcímere a bankjánál, s másnapra randit beszéltünk meg Mouelhi ügyintézö hölggyel számlanyitás érdekében. Örültünk, hogy itten má minden okés, juhhú.

Október 1. Reggel 9kor randi Mademoiselle Mouelhi-vel, aki egy fiatal leány volt, s vágta, h mi nem lakunk a Borisnál, csak a számla köll, h érvénesülni tudjunk ebben a csodavilágban. Judinak meg is nyitottuk a számlát, de sajna az enyimének a megnyitásához már nem volt jogosultsága, így azt Madame Aubert-Van Nguyen Royel készítette el. Jeeee! Elmentünk a kis épületbe, ahol az ügyintézö hölgy mondta, h ha minden papiros megvan, akkor mehetünk. Csináltunk hát fotót, meg arc fotót, vettünk havi bérletet, s tesómnak szóltam h fordítassa le a technikusi bizim, mer csak az hijányzik a papirok közül. Plusz ilyen táblát is láttunk hazafelé. Jó kamu, de mi tudjuk, h mit jelent a BBC. Este hazaértünk.

Október 2. Reggel felkelünk, tusolunk. ZsP közli velünk, h sok a fogyasztás, így októberre már 200 eurot fizessünk, plusz jó lenne, ha délután nem lennénk itthon. Gondolkoztam, h falhoz baszom, mint András bátyám Joli nénit (ezt a sztorit még nem meséltem, de majd ha otthon leszek, s nem felejtem el, elmondom). Naná, h nem gondoltam ilyenre, hanem összefostam magam. Késöbb felhívtunk egy magyar leányt, aki itt lakik Lyonban, s szakított ránk idöt egy barátnöjével. Találkoztunk, s lebüntetett, mint a szart. Utána kellett volna olvasni, h hova jövünk. Végülis hátja, de mán mind1. Mondtak pár dolgot, adtak pár címet, azt irány haza. ZsP elutazott este, egyes darab szó nélkül.

Október 3. Miénk a lakás. Otthon pihizgettünk, lakásokat hivogattunk. Egyik se jött. Próbáltunk olyat, h több havi kauciót is fizetünk kezes helyett. Ez sem jött össze.

Október 4-5-6-7-8. Lakáskeresés reményének kisebb halála. Szerdától motivációs levél írás, önéletrajz küldözgetés neten, ilyesmik.

Október 9. Irány a város. Elöször Les Halles Paul Bocuse. Itt beadtam 2 helyre is az önéletrajzom, meg a motilevim. Kicsit gáz volt franciául beszélni, de aztán hozzászokik az ember. A nap hátralévö részében rengeteg étterembe benéztünk, kérdeztünk állás után. Volt ahol mondták, h nincs hely, de elkérték a CV-t, volt ahol nem kérték el. De minden helyen kedvesek voltak, nem olyan nyájasan, inkább olyan természetesen. Le Bec éttermébe is be tudtunk jutni. A föpincérhölgynek jól elmondtam angolul, h keresnek e mosogatót. Kisebb szünet, s vmi ilyesmi ment az agyában: Mosogatni?! Ez most komoly?! Kéééész!, de csak ezt válaszolta: Nem tudok róla, de adja oda a CV-jét. Gondolom az étterem személyzete zárásig sírva röhögött.

Október 10. Ismét étteremjárás. Sajnos vasárnap nagyon sok étterem nincs nyitva, így csak párhoz tudtunk elmenni. 2nél mondták is, h keresnek mosogatót, s elvették a CV-m. 

Október 11. Hétfön is sok étterem zárva volt, de párhoz sikerült beadni.

Október 12. Egy emberke mondta, h tré bien, de azóta sem hívott. Közben kerestünk colocation-t végsö elkeseredésünkben. Mbom, fekete testvérünk mondta, h lehet róla szó. Látogassuk meg, azt kiötlünk vmit.

Október 13. Meglátogattuk fekete testvérünket. Mondta, h nem gáz, csak hétvégéken nem e tudnánk máshol lenni, mert jönnek a gyerekei...de végülis 2-3 hónapra megoldja. Hívni fog, pénteki költözés is oké. Király! Tovább munkát keresni. Megtaláltuk Lyon egyetlen magyar éttermét. Le Puszta. Hát igen. Nomen est Omen. Csak akkor van nyitva, ha foglalás van. Azaz kb. soha. A tulaj csak fagyasztott kaját föz. Tovább sétálva megtetszett Jutkának egy étterem. Bementünk hát, s mondtuk mosogatni jöttem. Ember mondta, h aztat nem keresnek, de tudok e kisegíteni ha úgy van. Hát miért ne. Ok majd hívnak. Hívtak is 10 perc múlva. Mondták, h commis chef elmegy 2 hét szabira kisegíteném e. Naná! Szuper, akkor majd hívnak még.

Október 14. Mbom nem hív. Hív azonban egy nö, h találtunk e már lakást. Mondtuk nem. Hát akkor próbáljuk meg a Résidence Saxe Gambettát, jó a külföldi kezes, meg ilyenek. A csomagok egy részét bevittük csomagmegörzöbe a vasutállomásra, aztán irány haza. Este ZsP nem volt otthon. Nem akart könnyes búcsút venni. Az internetet azért megpróbálta letiltani, h jól beszopjuk, de hackerkedtem kicsit, s nem sikerült neki.

Október 15. Reggel rohanás a vonatra a maradék csomagokkal, aztán bevágtuk azokat is megörzöbe. Irány Résidence. Nö mondja, h semmi para, ha minden papír megvan költözhetünk be. OK! Rohanás jobbra balra, mailezés, nyomtatás, minden papír megvan, minden papír stimmel, már csak a leltárt kell megcsinálni....de! Nö beszól, h lejárt a munkaideje, viszlát. A csomagok egy részét azért berakhatjuk a lakásba. Danke! McDonaldsban lecsüccs. Most miafasz lesz? Judi ír a Couchsurfing emergency csoportfórumba, én elkönyvelem, h reptéren alszunk. Ez van. Majdcsak kibírjuk 3 napig. Aztán paff gyün egy sms, az emergency csoport egy tagjától, h tali, és lakhatunk nála. Csávót Guirec-nek hívják, nagyon rendes, egész hétvégén ott aludhattunk. Megismerkedtünk általa, fekete növérünkkel, Crystal-lal. Játszottunk Pictionary-t, ettünk palacsintát, ittunk bort, sört, király volt. 

Tegnap irány a Residence. Papirokat aláírjuk, Judi szüleinek faxolunk egy szöveget, amit leírnak, majd visszafaxolnak, s irány a leltár. Max 10. kibebaszott percig tartott, a nö mosolyogva kellemes ittlakást kívánt és elment. Köszönjük. Ja az itteni titkárnök angoltudása.

1. recepciós: SAXE betüzése: ESSZ ÈJ IKSZ ÀJ

2. recepsiós: LYON betüzése: ELL DÀBL JÚ OÚ ENN

A lakás amúgy kellemes. 25 nm, galériás, cuki, meg minden. A havi bérlet 700 euro, amiböl a segélyek elvileg vesznek le sokat. Plusz elektromos áram, ami kb. 35 euro. Az itteni net estére hullaszar lesz, úgyhogy lehet netre is elöfizetünk. Remélem a képeket azért most tudom mellékelni.

Este még megünnepeltük, h beköltöztünk. Ettünk kagylót (2,2 euro/kg), hasábbal (1,08 euro/kg), és szarvasgombás tojásrántottával (586 euro/dkg).

Ja! Holnap megyek étterembe megnézni, h mi hogy lesz. Mondták, h kajáljak velük, úh 6ra már ott leszek. Csütörtökön pedig kezdés. Én csinálom 3 elöételt (lazac v st jakab kagyló v csirke) és a desszerteket (ananász meg vmi amit nem tudtam elolvasni), szóval konstans befosás van, h minden menjen.  

Na, asszem most ennyi. Ez kurvahosszú lett. Ha vmit kihagytam, az úgyse érdekel senkit, ez sem biztos. Na most nézünk femili gájt, meg Expendablest.

Holnap, holnapután írok.

Addig is pusszantás kis rosszaságok.

Cserépkályhához kukit odanyomni ám!